Még évekkel ezelőtt pár napot volt alkalmam egy elismert, komoly teaboltban dolgozni. Rám ragadt néhány információ, leírom (utánajárás és a teljesség igénye nélkül, néhol pontatlan lehet), hogy jobban elhelyezhessük a fogalmakat, és visszataláljunk az igazán jó, eredeti "receptekhez" - én minden nap, télen-nyáron iszom teát, tudom, miről írok.

Mindnyájan tudjuk, hogy a tea egy növény, a leveleit szüretelik le, és ebből fől a finom és egészséges ital. Többezer éve fogyasztják őshazájában, Kínában, ahol a zöld tea a legnépszerűbb, egyben a legfinomabb a világon, a feketének különös, füstös íze van, mert egy bizonyos fenyő parázsán fermentálják (rothasztják, érlelik), a legerősebb a Lap Sang Souchong. Ma India a teatermelés hazája, de csak azért, mert az angolok meghonosították, hatalmas területeket ültettek be teával - úgy 200 éve, előtte nem ismerték arrafelé. Kínában számtalan, indiában 3 féle tea ismeretes, ezek mind erős, fekete teák. Az erőt a levelek összevagdosásánál lehet szabályozni, mert amint ez megtörténik, a friss levélben levő nedvesség kifolyik, és erjedni kezd. A kínai zöld teafajták közül kiemelem a Gunpowder-t, ezt pici, sörétre emlékeztető darabokra sodorják, mely a forró vízben kibomlik.

A legapróbbra vágott, az Assam vidékéről (Észak-Kelet) származó a legerősebb - egyben a kedvencem. Ezenkívül délebbre található Darjeeling fennsíkja, ez a fajta már édesebb, gyümölcsösebb ízű. A Sri Lankai, mely régen az angolok felfogásában Indiához tartozott, és Ceylon néven futott, kesernyés. Azok a teák egyébként, melyek L*pt*n és P*ckw*ck márkanével találunk a boltok polcán, nem ezért aprók, hanem, mert a jó minőségű fű bedobozolásából visszamaradt "hulladékból" csomagolják (és holland, nem angol). Ennél már jobb válsztás a Tw*n*ngs, mely tényleg angol, és érezhetően több benne az erő.

Az indiaiak legnépszerűbb teája, emylet sokan kávé helyett isznak, a Masala Chai (मसाला चाय, vagy angolosan Masala T, "fűszeres tea") ma sem hasonlít arra, amit megszoktunk, mert minden esetben nagyon édesen isszák, és víz helyett tejjel, vagy tejes vízzel forralják fel, főszerekkel főzik (fahéj, fekete kardamom, szegfűszeg, bors stb), és poharanként egy evőkanál cukrot kevernek bele. A tejes tea szintén az angolok műve, a papírvékony, drága kínai porcelánt óvták, nehogy megrepedjen a forró teától, ezért egy kis hideg tejet öntöttek először a csésze aljára, majd jöhetett a tea - így, és nem utólag.

 

 

 

 

 

 

 

Japánnak kevesebb, de annál emlékezetesebb teája ismert: a Sencha és Bancha "általános" zöld teaként található meg nálunk, de az igazi nemzeti termék a finom porrá őrőlt élénkzöld variáció, amiből sűrű "leves" lesz a 3 órás teaszertartás alatt. Régen a Kínával határos országokba, és onnan a cári oroszországba is eljutott a csáj, a kínai elnevezéssel együtt. Mongóliában zsíros jakvajjal és sóval isszák, az oroszok szamovárban melegítették folyamatosan a vizet, amibe teasűrítményt tettek.

Van tehát zöld tea, fekete tea, de van ám sárga, és fehér is. A fehér (pl Pai Mu Tan) a leggyengébb, ezt szinte nem is fermentálják, friss zsömlére, kakaóra emlékeztető aromája van, nem lobogó vízben áztatjuk, és mindössze 2 percig, ugyanígy gyengébb, de híres fajta az Oolong, a sárga tea. A zöld a következő lépcsőfok - mosószert nem látott kannában főlhet, a hegyi patakok vizéből. Van piros "tea" is, a Rooibush, de ez már más növény: egy afrikai bokor tüséiből készül, édeskés, és nem élénkítő hatású. Amerikának is van híres forró itala, a Mate, ez brazil, nem az íze miatt, inkább a rendkívüli élénkítő hatása miatt isszák. Nem tea még a gyümölcstea, ami hibiszkusz alapú ital, különbözü gyümölcsökkel testesítve, ízesítve: alma, narancs, áfonya, ribizli, csipkehús. A különlegesebb aromákat mesterségesen kapják.

A gyümölcs, és egyéb ízű tea szerintem a műfaj gyalázata, amikor karamell, menta, irish cream, őszibarack és még ki tudja, milyen aroma dobja fel a nem túl jó minőségű fekete teafiltereket (jobb esetben szálas teát). Kávézókban, amikor kifejezetten gyümölcsteát kérek, összekeverik ezzel, pedig rajta van az összetétel: tealevél. Bár a történethez tartozik, hogy a már fogalommá vált, nagyon finom Earl Grey is ilyesmi, már régen megszületett, enyhe citrusos jellegét a bergamott adja. A gyógytea sem tea, bár ezt már nagyon megszoktuk, "forrázatnak" is ismert, főleg, mert a régi orvostudomány még nem ismerte a kínai cserjét.

Teáskannánkat csak vízforralásra használjuk, ne mossuk vegyszerrel, nem baj, ha vízköves, és igyekezzünk kerülni a mikrohullámú készüléket. Teatojásban érdemes forrázni, ha nincs a kannának saját szűrője, de a textil is jó, bár hamar elszíneződik, átveszi az ízeket. A teákat fémdobozban tartsuk, a saját papírcsoagolása, vagy egy műanyag, netán üvegedény nem alkalmas, meglepődnénk, milyen hamar elmegy az aromája (amennyiben nem mesterséges). Ízesíteni nem kell a teákat. Ha már hozzászoktunk az édes ízhez, csak a fekete főzetet "módosítsuk", tegyünk bele nádcukrot, az finomabb, és jobb, mint a répa. A mézet csak félig kihűlt teába tegyük, és jól gondoljuk meg, mihez megy az aromája. A citromot felejtsük el...! Az már tea aromájú limonádé, pancsolás. A boltokban található jeges költeményeket sem ajánlom, savasító, tele adalékkal, eszi a fogzománcot... inkább főzzük meg magunknak otthon, majd tegyük a hűtőbe, és adagolhatjuk egy kisüvegben a táskánkba.

Egy immunerősítő, lúgosító gyógyteakeverékkel zárom az összefoglalót, melyet a két fenti, saját fotómmal illusztrálok. Patikákban, bioboltokban kapható szálas, papírzacskós gyógynövény, innen szerezzünk be a következőket: körömvirág, kamilla, diófalevél, cickafarkfű és kakukkfű. Ezekből 1-1 rész arányban keverjük össze egy nagyobb adagot, tegyük fémdobozba. Innen már csak egy-két teáskanálnyival kell kiszedegetni napi háromszor, étkezések között egy csészébe, és leforrázni, majd legfeljebb fahéjjal ízesíteni, itt tényleg mellőzzük a cukrot. Az édesítőszert meg teljes mértékben irtsuk ki az életünkből.

Erőt, egészséget, finom teát.

A bejegyzés trackback címe:

https://jolvagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr711232558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása