Bár már írtam harmadjára néhány isteni tapasról az Olívaolaj c. bejegyzésben (utolsó 2 bekezdés), de az általam gyalázatosan felderítetlen konyhaterülethez méltóbb bonyolultságú étel leírásával most szolgálnék - bónusz kőrözöttel. Sorozatom inkább arra jó (mert elvileg mindenki tud ilyesmiket sütni), hogy a kekszek, bolti dobozos saláták, szendvicskrémek és E-vel telített toast-kenyerek világából mi is (anti-konyhatündérek) álljunk át erre, mert egészséges, olcsó, gyors és finom. Vagy mert mostanában próbáltam ki, illetve épp csináltam magamnak.

Nemrég nagy sétálhatnékom támadt fővárosunk Duna menti belterületein, mire betévedtem a Nagycsarnokba, és a nemtudomhányadik pultnál beleszerettem egy tökbe. Abba a fajtába, ami egy kis fantáziával egészen közeli rokona a cukkininek és - főleg - a padlizsánnak. Hazaviszem, kirántom! Mellévettem egy uborkát is, sose lehet tudni, hogy a nagy kreativitásban mit eszelek ki fakanállal a kezemben. Szüleim nemrég kezembe nyomtak egy doboz friss sütésű pékárúból előállított zsemlemorzsát (K*chenfürst) (*=ü), és minden egyéb hozzávaló ott lapult a hűtőben vagy a kamrában: ezek szemrevételével (fokhagyma, joghurt) kialakult a köret is.

Rántott tök uborkasalátával

Hozzávalók 2-3 személyre

- 1 kis, hosszúkás (zöld) tök
- 2 tojás
- néhány evőkanál liszt
- néhány evőkanál zsemlemorzsa
- pár deci olaj
- só

Megmosom és meghámozom a tököt, kb 6-8 milliméteres karikákra vágom. Megforgatom a lisztben, a megsózott tojásban, morzsában (ha túl vékony a ruha, megismétlem), és közepes lángon néhány percig sütöm az egyik, majd másik (majd esetleg megint egyik, míg aranybarna nem lesz) oldalát annyi olajban, amiben nem úszik. Több körben lesz kész, a tányérra, vagy tálba, amire kiszedem, egy papírtörlőt teszek, majd a tetejét is inkább papírral, vagy konyharuhával fedem le, mert a fedő, fólia megvizesíti egy idő után.

Ezzel kész is volnánk, jöhet a fanyar, klasszikus, pofonegyszerű köret, amit képes voltam harmincévesen életemben először elkészíteni. Jobb, később, mint soha, nemde? Sőt, ezt csináljuk meg előbb, hogy a hűtőben érhessen egy kcisit, és nem mellesleg ne hűljön ki a tök.

- 1 fél nagy (vagy 1 kis) kígyóuborka
- 1,5 joghurt
- 2 nagy gerezd fokhagyma
- só, frissen őrölt bors, ízlés szerint őrölr édespaprika (én nem tettem bele)

Kiöntöm a joghurtot, 1-2 kis csipet sót kap, török bele borsot. A fokhagymát foghagymatörő híján apróra vágom, és késheggyel kilapítom a deszkán, ezt keverem bele még, majd hajszálvékony szeletekre vágom vagy reszelem (azon is van talán uborkaszeletelő) az uborkát, rögtön mehet bele a joghurtba. Egy tányérra mehet a két tétel, pompásan illenek egymásoz.

A bónusz a kőrözött, mivel ez sem kíván több diplomát vagy évtizedes gyakorlatot, külön posztot sem kap. Egy túróhoz keverek egy tejfölt (a tehén és az emberiség egyik legnagyobb ajándéka), puha, kb fél vajat, kis mustárt. Apróra darabolok egy kis fej vöröshagymát, belekeverem legalább 1 kiskanálnyi köménymaggal. Só ide is jöhet, akárcsak frissen őrölt bors, és a lényeg, őrölt édespaprika - ebből annyi, amíg kellemes színe nem lesz (én a rózsaszínnál megállok). Ez az én hagymás-köményes-savanykás kőrözöttem. Frissen pirított kenéyren tálaljuk és jóízűen befaljuk.

(Felmerülhet a kérdés, hogy ha ennyire nem szoktam főzni, vajon mit eszem nap mint nap? Munkahelyemen konyha nem lévén, kénytelen vagyok mindennap kimenni melegételért, szerencsémre van a közelben egy megbízható, olcsó, főzeléket és egyéb hagyományos ételeket kínáló hely.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.