Még mielőtt belefognék, elárulom, hogy még mindig tart, már vagy 70 napja, de ennyivel már életem végéig is ellennék - azok után, amin keresztülmentem. Következzen hát a krónika, tömör leírással*.

Január 18. kedd reggel és 20. csütörtök éjjel között jelentkeztek először a tünetek. Nem előzte meg sem ütés, sem zajártalom (erre hangtechnikusi mellékállásom miatt különösen figyelek). Csütörtök este fellépni mentem egy zenés, hangos helyre, megmértem a lázam, 37,1 körül járt, bevettem egy Algopyrint. Másnaptól (21. péntek, második fellépéssel) és 25. kedd között tünetmentes voltam, megnyu- godtam. Kedd reggel visszatért a nehezen meghatározható állapot.

Tünetek

• Kezdetben a zajra érzékenyen reagáló, kellemetlen érzésem volt egész nap, minden hangra összerezzentem, mintha zuhannék, olyannak éreztem a fejem, mint amikor magas hegyekben utazom, és bedugul a fülem, de kipattintani - ásítással - nem tudom.
• Pár nappal később egyértelműen ráhúzódott a bal fülemre.
• A fülem mindenre „válaszolt”, egy bő másodperccel a hanghatások után.
• Beszédhangok hatására erősen zúgott, mély frekvenciákra, mint pl. autó, villamos, gépek zaja, hűtő, WC-lehúzás, mosdókagyló stb. már szinte dübörgött, mintha egy pincéből hallgatnám a fölöttünk elhaladó metrót (további nehezen elviselhető fej- és fülfájást okozva).
• Csendben a zúgás percek alatt sistergéssé szelidült, majd szinte elmúlt.
• Éjszaka nem volt zavaró az alig hallható „távoli vízesés”, talán érhálózat.
• A hallásom részben féloldali lett („furcsa az iránya”), de a hallásvizsgálat nem mutatott ki különbséget.
• Úgy éreztem, mintha egy csomó vatta lenne tömködve a fejem bal felébe, mélyen a fülemben.
• Úgy éreztem, nagy a nyomás belül, mintha „robbanás határán” lenne a fejem.
• Határozott ki- és belégzésnél érzékeny volt a dobhártyám környékén, mintha útban lenne ott valami.
• A fülnyílásnál, elöl-fönt néha tompán szúrt, lüktetett, később hátul a tövénél is megjelent a fájdalom.
• Amikor befogtam a bal fülem, úgy éreztem, mintha nem sikerült volna, de a mély dübörgés elmúlt, utána még pár másodpercig tartott ez az állapot (féloldali hallás maradt).
• Amikor vakartam a fejem, „nem éreztem üregesnek” bal felől.
• Ha beszéltem, baloldalt belül erősebben hallottam a hangomat.
• Mikor levegőt vettem, mintha a bal orrom is be lett volna dugulva, pedig nem volt, és mintha érzéketlenné vált volna (talán amiatt, hogy nem hallottam a lélegzetvételt sem).
• Olyan hasonlat is eszembe jutott, mintha egy dárdát beleállítottak volna a fejembe egy meghatározott irányban.
• Kialakult egy nagyon halk, csendben (is) hallható magas, "üveges" sistergés a tünetek február eleji javulását követően.

Január 29-30-i hétvégén kisebb szünetekkel égett az arcom és a szemem, kicsit a jobboldali fülem is „átvette” a tüneteket: fájt, tompábban hallottam vele. Torkom is fájt akkoriban, de az első vizsgálatkor (27. csütörtök, addig azt sem tudtam, melyik orvoshoz fordulhatnék) nem állapítottak meg gyulladásos elváltozást.

Nem szédültem, nem volt egyensúly problémám. A tünetek hol erősebben, hol gyengébben jelentkeztek. Visszatekintve nagyjából 6 naponta visszaestem, egy jelentősebb javulást követően. A fül-orrgégészeten (Terézvárosi SZTK) hetente 2x megjelentem, 3 féle szakorvost, közöttük a vezető főorvost is érintve, elvetettek mindenféle meghüléses okot a fülem tüneteivel kapcsolatban. Annyit közöltek az orromba nézve, hogy "kicsit hurutos, melegítsem otthon" (ez az információ később még hasznosnak bizonyult). Felírtak egy, az érhálózattal foglalkozó, szédülést enyhítő, fülzúgás elleni tablettát (Betangen), hogy "ne rosszabodjon". Közben keservesen sírtam minden este, "lázasan" keresve az okot, amitől ez bekövetkezett.

Január 31. hétfő délután volt a(z első) mélypont, egy kiállítóterem világítás-szabályzó trafójának búgása mellett dolgoztam végig a délutánt, elviselhetetlenül hasogatott a dörömbölés, ami visszhangzott a bal fülemben, szájról olvastam, mert magától a zúgástól nem hallottam a külvilágot (!), nem volt távolság-érzetem. Estére, egy csendesebb zenés fellépés közben érzésem szerint magasra szökött a lázam, láthatóan bedagadt az arcom, nagyon égett a szemem, ezért később Algopyrint vettem be. Az eltelt napok alatt, mivel aktívan éltem tovább a mindennapjaimat, kezdtem lelkileg is kimerülni a folyamatos hanghatástól, ami nem hagyott ellazulni, pihenni, mintha egy hangra induló gépház lenne a szomszéd lakásban. És persze az utcán, a munkahelyemen és a barátaimnál is, mivel sehol sem volt csend.

Másnapra a fülem állapota ugrásszerűen javult, a jobboldalira tevődött át az észlelések java - sokkal enyhébben. A bal fülemben csendben, befogott állapotban is egy halk, magas, üveges csengést-sistergést hallottam, néha egészen észrevehetetlenül. A vízesés-szerű zúgás megszűnt. Késődélutánra-estére visszaestem, mintha egy villamos járt volna folyamatosan közvetlen az ablak - vagyis a bal fülem - alatt. Másnaptól a dübörgés 1-2 órán belül elmúlt. Kicsit dugult volt még a bal fülem, de mindenféle zaj eltűnt belőle (ez óriási megkönyebbüléssel töltött el).

Hallásvizsgálaton

A hallásvizsgálat 1 hetes kontrollján sem találtak hibát, „tökéletes”, és vonogatták a vállukat, kifejezve azért, hogy ez mindenképpen jó hír (először sem találtak problémát, egyformán jó lett a két fülem eredménye, ezt hitetlenkedve közölte a szakember, aki kezdetben hirtelen hallásvesztésre gyanakodott, majd utána elvetette). A beszédhangom még kicsit „tolódott” balfelé, és furcsa zörejekkel, recsegésekkel társult belülről, a fülem feszülés-szerűen fájt. Megindult az izzadás, amire 3 hete vártam. Ezidő alatt ugyanis majdnem minden este hőemelkedés várt, ami kimerített.

Ideggyógyászati, ortopédiai (röntgen) és rheumatológiai elváltozást nem találtak (ide utaltak be a fül-orr gégészetről a hallásvizsgálat mellett: ez mind kokzhat tinnitust), az orvos gyógyuló fertőzésre gyanakodott, mivel már az eredeti tünetek nélkül mentem hozzá. Sajnos később nem sikerült izzadnom, Kalmopyrinnel próbáltam noszogatni.

Az elzáródás február 5. szombatra súlyosbodott, a legkisebb zaj is túlérzékenységi reakciót váltott ki (pl. kézmosás, halk beszédhang, cipőkopogás). A mély hangok már fájtak, a magasakat alig jól hallottam (pl sz betű). A fejem bal fele „átváltozott” egy forró, lüktető, homokkal teli zsákká. Amikor befogtam a bal fülem, nem hallottam az ilyenkor megszokott „kagylóhéj-áramlást”, csak a jobb fülemben. Egyáltalán semmit sem hallottam olyankor. Vasárnap reggelre az tömött érzés tovább fokozódott, mintha levágták volna a baloldalamat. Az arcom, fejem, ruhám simításakor semmit sem hallottam, mintha nem az enyém lenne. Ijedtemben még ügyeletre is elmentem eggyel több, talán a valódi diagnózis reményében, ott azzal nyugtattak meg, nem súlyosak a tünetek, csak akkor menjek vissza, ha nagyon fáj. Ő is vírusos fertőzésre gyanakodott (az ügyeletes, aki nem szakorvos), pihenést javasolt. Ezek után egész nap egy lehetséges, súlyos megfázás dátumán töprengtem...

Estére a hőemelkedéssel együtt egyfajta második mélypontot éltem át, folyamatos ásítási ingereim voltak a kidugítás reményében. Sóval töltött zoknival melengettem, sok réteg ruhával próbáltam izzadni. A tompa fájdalom átfordult erős feszítő érzésbe, és néha viszketett (gyógyult?). Közben a telefonbeszélgetéseket szándékoltan a bal fülemmel intéztem, tisztán hallottam, a leghalkabbra állítva is. Amikor hirtelen csend lett, bal fülemben a zuhatag mindig visszatért pár másodpercre, egyébként csöndben semmi zúgás nem lépett fel. Estére meg is világosodtam: beugrott a szituáció, amikor megfázhattam ennyire.

Gyógyulásban hinni

Másnap reggel, február 7-én újabb ugrásszerű javulás következett be: a bal fülemre tökéletesen hallottam, minden tömődés eltűnt, visszatértek a magas frekvenciák, olyannyira, hogy egészen enyhén érzékelhetővé váltak a korábban felsorolt tünetek a jobb fülemre, mellyel így picit még rosszabbul is hallottam. Később úgy jellemeztem, hogy a - bal fülemmel - még a növényeim növekedését is hallottam. Tehát nem károsodott a hallásom... sírtam örömömben. Láttam már a végét.

A halk, magas, üveges sistergés visszatért, mintha egy vízcsapot nagyon vékonyan folyatnának - így sistereg a cső. Lehet, hogy csak szokatlan volt a teljes frekvencia újbóli tapasztalása. A saját hangom belül való hallása, és a lélegzetem csak bal oldali visszahallása órákig szünetelt, majd visszajöttek a tünetek, de már sokkal erőtlenebbül. Visszatekintve általában ébredéskor reggel, és délutánra-estére rosszabbodott a helyzet.

Konklúzió és vélemény

Január 15-én (3 nappal a kezdetek előtt), szombat késő délután a Duna parton fotóztam a jeges szélben, kivételesen sapka nélkül, melyet felelőtlenül aznap otthon felejtettem. Északi szél fújt, sőt, tombolt, én a budai oldalon szemléltem Pestet, tehát a bal fülem volt kitéve mindennek. Ez a hanyag lépés csak bő 2 héttel lebetegedésem megjelenése után villant be, addig (az orvosoknak köszönhetően) el nem tudtam képzelni, mi lehet a bajom. Bepötyögtem a guggolba a fül+hurut kifejezéseket, első helyen ajánlotta a következőt: fülkürt hurut.

Ez a legvalószínűbb diagnózis - ezek szerint egy konkrét, leírt betegség -, amit szakember azóta sem állított fel. Végigolvasva a netes írást többször volt aha-élményem, ugyanis rámillett az összes, együttes megjelenését tekintve egyedinek mondható tünet, főképpen: fülzúgás, enyhe fájdalom, hordó érzet. De az orvosok még csak nem is céloztak rá, végig azzal riogattak, hogy zajártalom, és hogy "kaptam egy figyelmeztetést az élettől", meg "remélik, elmúlik". A betegséget leíró oldalon az is szerepel, hogy igen lassú a gyógyulás (stimmel), és kezeletlenül akut középfülgyulladás alakulhat ki szövődményként, ami valódi, tartós hallásromlással járhat, főleg ennyi idősen.

Szégyellje magát, aki több évtizedes, a területen végzett tapasztalattal nem volt képes a fenti, részletes beszámolómból kihámozni egy ilyen nyomasztó tünetekkel járól, de mégis egyszerű betegséget, és nem nyugtattak meg, hogy így és úgy kezeljem, akkor x hét múlva meggyógyulok. Ehelyett rácuppantak a zajártalomra, "felejtsem el a fülhallgatót meg a diszkókat (!)". Így nem hangzott el az sem, hogy óvakodjak a hidegtől, természetesen vittem korcsolyázni a családot, miközben sikítva próbált gyógyulni a fülem. A kiváltó ok vírus, és természetesen az extrém hideg huzat, tehát szerencsére nem maradt el gyógyszer adagolása, mert arra többnyire amúgy sincs. De legalább kiírtak volna pihenőre, nem kétlábon hordom ki, megduplázva a gyógyulási időt, szenvedve a munkámmal, naponta megküzdve a hideggel. Én elhiszem, hogy a fülzúgás eredetét nagyon nehéz megtalálni, és többnyire nem is sikerül, de itt voltak más, szerintem árulkodó jelek.

A link nyomán február elején elkezdtem a gyógyításomat - előszöris megnyugodtam... Egész estéket "végigzokniztam": sóval töltött zokni a fűtőtesten, majd az arcomra, fülemre szorítva, hason aludtam, napközben lehajtott fejjel ültem, orrcseppet haszáltam (pedig mert nem szoktam, egy énekes kollégámnak felmarta az orrnyálkahártyáját annyira, hogy ki kellett égetni a védekezésül ránőtt "hegeket"). Keményen savtalanítottam 1 hónapig (kovásztalan tönkölykenyér, néhányféle zöldség-gyümölcs, nulla tejtermék-tea-édesség), hogy ne legyen a a hurutképző nyákosodásnak utánpótlása, és vettem egy szőrös fülvédőt - egyféle, rikító színben volt, így emlékezni fogok mindig.

Még dübörög enyhén esténként, de ez már akkor sem zavarna, ha életem végéig így maradna. Megszoktam, lehet így is mondani. És hullámokban folyik le a torkomon a nyák, igen, 70 nappal később is, sőt, főleg most, de ez már ismerős, egésznek érzem magam. Hála neked, INTERNET. És minő fintor: éppen 2 bejegyzéssel korábban írtam le a megfázásos betegségek megelőzésének tuti gyűjteményét, ami a Duna-parton eszembe is jutott, amikor már tenyérrel védtem a fülemet...

* Tinnitus: fülzúgás

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.