Vagy így születtem, vagy így neveltek (ami aljasság), de rossz ember vagyok. És bár úgy tűnhet, hogy sem az első, sem a második megállapításról sem tehetek, mégis az én hibám, hogy rossz vagyok, mert mindenki saját magáért felel. Valamely társadalmakban elég korai évtől, valahol későbbitől. 40 felé elég gyomorforgató átélni, hogy minden erőfeszítésem ellenére rossz ember vagyok, vagyis a társadalomra rossz hatással, pontosabban teljesen haszontalanul élősködöm. Rosszaságom mellé párosul egy másik bűn is, hogy ostoba vagyok. Nap, mint nap ér a vád, hogy nem gondolkodom, olyan dolgokat vállalok fel, ami nem vállalható. Még egy okos embernek sem, hát még nekem.

Van-e megoldás a további erőfeszítéseken kívül? Némának kell maradnom, mert ha megszólalok, az bűn, mert a gonoszság és ostobaság árad belőlem. Nem szabad ellenállnom, nemet mondanom, vagy akárcsak rosszallóan kifejeznem véleményem bárhogy, mert azzal már fájdalmat okozok másoknak, ami növeli a bűnömet.

Megoldás? A halál. Mi más?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.