És ezalatt az 5 év alatt annyi változott, hogy sokkal jobban megismertem a világot - azt a világot, ami sokkal gonoszabb lett, kiváltképp a saját hazám, meg a kibaszott vezetőink, élükön Orbánnal, meg a nemhivatalos szövetségesei, úgyismint Oroszország és Kína, meg az összes ázsiai diktatúra, és az olyan, jelenleg stand by-ban nyáladzó barmok, mint Trump meg Bolsonaro. Ezért bizonyos értelemben nem vagyok jól.

Szégyellhetném magam, de már évek óta nem érzem magam az állampárt alattvalójának, s így magyarnak sem, mert ez feltétele a rendszernek (valami NER, de leszarom). Egyszerűen csak dühös vagyok, levert, enervált, hisztáriás, és - kapaszkodjatok meg - balliberális. Ehhez nem is fűznék sokat hozzá, liberális vagyok, mert létem alapja a szabadság, ami Orbán számára egy szitokszó, és a baloldalon több keresztényi dogmát találok, mint a jobboldalon, ahol csak az osztályokba rendeződés és a finnyás lesajnálás jut a magamfajta parasztszármazású proletárnak, aki nincstelen művésznek állt (és épp az imént keresgéltem a youtube-on régi kedvenc zenéket, pl. Nina Simone For All We Know-t, és évek távolságában előre tűpontosan beénekeltem a hangnemet, ugyanígy Stromae Riez-nél, bár az csak 1 év volt). 

Baszódjon meg mindenki, aki nem hajlandó elismerni az éghajlatváltozást, amit mi, emberek rontunk, magunk alatt vágva a fát, aki nem látja be, hogy a tartós hatalomvágy miatt elnyomott, elbutított ember nincs hasznára a birodalomnak, épp ellenkezőleg, aki az utolsó négyzetcemtiméterig feltérképezett Földön még mindig területfoglalósdit játszik civilek ezreinek kínhalálával, illetve aki ezeknek igazat ad és élteti az igaztalan öldöklést. Leírni is rémes, hogy valahol tömegével élnek ilyen emberek, nagy szerencséjükre nem a közelemben, mert leordítanám a fejüket a nyakukról, ziher.

Szarul vagyok. Covid óta nem DJ-zek, vagyis elvesztettem a bal lábam egyik felét, aztán szerdán kitettek az országos bajnokságról fájdalmamra egy flegma és dilettáns sportoló javára (kábé nincs bal lábam - ez a két tetoválás van a bokámon egyben), és úgy két éve küzdök egy végtelenül pökhendi, fideszes barommal a templomban, aki rosszhírünket kelti, óvodásan viselkedik és kommunistának kiáltott ki engem, mert 444-et olvasok origo helyett, őmiatta kezdtek elmaradozni a hívek, és nincs senki, aki elküldje, én meg hallgatni sem bírom a fasságait... ez a jobb lábam tetoválásának egyik része, a másik, az álomvilágom még tartja magát (történelmi hazai sci-fi csoport adminja vagyok a fb-n, cikkeket írok itt, a blog.hu-n más néven), de gyülekeznek ott is a xenofób faszfej fideszesek, akik böszmélkdnek meg sikítoznak, ha fekete színészt látnak, meleget, zsidót vagy "túl sok" nőt, esetleg vegyesen mindezt. Menekülnék, mert ők a hangosabbak, de én adtam nekik a helyet. Mire feleszmélek, elvesztem a jobb lábamat is...

Talajtalan vagyok. Az álomvilágot felváltotta a rideg küzdelem. Egyedül élek, ha alólam kihúzzák a talajt, nem jön segítségemre senki. Vagyis aki jönne, előbb jól letol, majd azt kell tennem, amit mond, aztán még évekig hallgathatom - családi vonás, kötelék, ugye, mi így szeretjük egymást. Kösz, ne, inkább szenvedek és magam oldom meg. Alkohollal, ami nagyon szar, vagy inkább anélkül, ahogy sikerül... 

Kibaszott világ. Ha nem hagyod, nem védelek meg. Csak jussak legalább jó emberek közé. Akik békén hagynak és felnőttként kezelnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.