Doki1 azon diagnózisát, miszerint engem nem lehet kimozdítani, és emiatt sem feltárni, sem kezelni, Doki2 és Doki3 1-1 határozott kijelentéssel (és persze plusz 15-20 évnyi tapasztalattal) átarta: "a hibáinkból sokat tanulunk, azért követjük el őket". Nos, erről az oldalról nézve, bár már lemondtam róla, de biztosan lesz családom, mert ennyi leckét nem adnak fel hiába odaföntről:)
Ez már hit. Hinni egy olyan, felső irányítóban szoktak a világ talán ezerszámra kialakult vallásai, akikkel a kapcsolatot imával, meditációval, szertartásokkal tartják. Mindenhol van ennek az időtlen, hatalmas, befolyásoló lénynek neve és fő földi helytartója. Ez mind az emberrel egyidős. Az emberek mindig félnek valamitől (leginkább a jövőtől), segítséget nyújt a túlélésben, ha van valaki, akiben bízunk. Ha senki sincs, akkor is legyen. Amikor a gyerek rosszalkodik, anyu mérges, és büntet. Amikor a kölyök jó, anyu jutalmaz, csodás dolgokat ad és intéz el. Valahogy így alakulhatott ki a hit.
Miért hisz az egyik ember, és a másik nem? MRI vizsgálatok kimutatták, hogy az agy egy bizonyos elülső területe aktívabb a vallásos embereknél, sőt, ima közben különösen. Ezek az emberek nagyon segítőkészek, a szeretet valósággal árad belőlük, életüket a szegényeknek és a betegeknek szentelik. Egy indiai filozófus, Osho volt bátor kijelenteni, hogy ennek ellenére sosem volt olyan sok szegény, mint ma, ezért ő a gazdagokat várja, mondván, ha valaki már mindazt megélte, felismerte, milyen anyagias, és lemond róla, "kész" az elmélyülésre. Sajnálatos módon vallásosságot a skizofréniával is összefüggésbe hozták, apácák és szerzetesek között előforduló nagyobb száma, és az említett agyterület miatt. Aki hangokat hall... van nekem is egy ismerősöm, volt, hogy napokig nálam lakott. Elküldték a rendből, annyira súlyos lett a helyzete. Gyógyszereket szed, nekem is nagy komolyan mesélt vízióiról.
A hit lényege a szeretet, Jézus jól mondta. És persze minden más vallás ezt tanítja eredetileg, még az iszlám is, kulturálisan különböznek csak. A szeretet pedig nem más, mint az elfogadás, elfogadlak olyannak, amilyen vagy, sőt, mindezt tiszteletben tartom (ez már csak a ráadás). Az elfogadás pedig nem más, mint hogy a muszlim elfogadja a zsidót, a hindu a buddhistát, a keresztény az ateistát stb. Akkor miért - minek a nevében - esnek egymásnak? Kultúra, társadalom. Történelem. Az öt világvallás idősorrendben: judaizmus kb 6000 éves, hinduizmus 5000, ebből kialakuló buddhizmus 2500, judaizmusból kialakuló kereszténység 200, ebből a kettőből kialakuló iszlám pedig 1300. Ezek közül kettő térítő, a két legfiatalabb. Ezeknek a vezetői, Jézus és Mohamed hagyta meg híveinek, hogy terjesszék a mondanivalójukat.
Ez az évszázadok során tömegmészárlások árán sikerült. Mára már egyetértenek a vezetőik abban, hogy jobb a kölcsönös elfogadás, még a szent könyvekkel is alá tudják támasztani (máskülönben kötélhúzás lenne az utolsó vérig). Ezzel szemben zsidónak vagy hindunak születni kell. A hinduizmus azon kívül, hogy Buddha herceg megalapítota a szabadon felvehető filozofikus, meditatív vallását, tett még egy "beutat" egy reformágazattal, ami kb a 13. században alakult: a Krishna tudat. Ez szerves része a hinduizmusnak, talán a reformációhoz hasonlítható, lényege pedig a teremtés, vagyis "keletkezhetnek" hívei.
Az utcán néha megállítanak Jehova tanúi, vagy egyéb keresztény szervezetek, akik a koldusokéhoz hasonló zaklatással és kitartással vetik rá magukat a gyalogosra. Én ilyenkor finoman hárítok, ha valakire vánom kell, mosolyogva válaszolgatok a kérdésekre. Szívesen (és békésen) vitatkozom saját vallásukról. Arra a kérdésükre, hogy mi a Biblia, azzal válaszolok, egy nagyon jó könyv. Csendes tiltakozással azellen, hogy a Biblia első kiadásából már kihagytak pár filozofikus könyvet (Mária, Júdás), és csak az ábrázólókat (Máté, Márk, Lukács, János) hagyták benne, hogy a tanulatlan, írástudatlan nép könnyen megértse a lényeget: Jézus életét és mondanivalóját.
Vagyis a Biblia - számomra - nem hiteles, de ennek ellenére jó, sőt, további kérdésekre őszintén válaszolok, hogy van itthon, és 20 éve olvasgatom. További kérdésekre, hogy mi Isten neve, azt mondom, attól függ, melyik vallás szerint. Ekkor már sietősre fogják, hiszen ez a "rossz válasz" - vallás csak egy van, a keresztény. Sőt, a római katolikus ember megy egyenesen a mennybe, az evangélikusnak (reformátusnak, baptistának stb) már tisztulnia kell... Ez az, amivel én mindig hadban lszek. A hinduizmus szerint, amit tévesen bálványimádónak tartanak (pedig nekik is csak egy istenük van: Brahma), minden vallás lehet üdvözítő. Hát nem ez a szeretet? Mindezzel egy vallást sem szeretnék a többi alá vagy fölé helyezni, mindnek van véres, igazságtalan története, értelmezhetetlen, ellentmonsásos hittételei, de éppen ezért hangsúlyozom, hogy elfogadásukkal többet teszünk, mint az örökös harccal.
Én ezért sem vagyok vallásos - nem lehetek, mert nem tartom be a hittételeket. Ha csak egyet is kihagyok, már nem lehetek az. És több embert szerethetek, mint eddig képzeltem. Ha valaki megkérdezi, kit (mit) követek, azt mondom, Jézust. Egyrészt kultúrám és szüleim iránti tiszteletből (kereszteltek, konfirmáltattak), másrészt a mondanivalója miatt, amit követek: "szeresd felebarátodat". A mondat úgy folytatódik, "mint magadat", de ez már szükségtelen. A szeretet gyakorlásához egy ember nem elég.
Ámen:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
