Többször terveztem már, hogy minden kiadásomat, és persze bevételemet írni fogom, hogy miért, annak több előnye is lehet: mire megy az a kevés pénz, amit keresek? Nem is volt ez mindig így, mert egyetemi éveim végére még "gyerekként" élveztem a zsebpénzből gazdálkodó, rezsiszámlát, üres hűtőt nem ismerő üzemmódot, azután egy távoli albérleti díj támogatott nagyon kezdő fizetésem mellett, majd mindennek kijózanító vége lett, amint beköltöztem megörökölt garzonlakásomba Budapest közepén.

2007-ben jutottam legelőször arra a szintre, hogy minden hónap utolsó hetére már csak párszáz forintom maradt. Akkoriban nettó 85,000 körül kerestem (pályaelhagyó tanárként), és volt egy sajnálatosan vastag hobbim, amit még azon a tavaszon le is építettem, sűrű könnyek között. Aztán 2010 január 1-től december 31-ig (éjféltől éjfélig) végigcsináltam eddigi legteljesebb költségvetési feljegyzéseimet, a tegnapi napon pedig számoltam, számoltam és számoltam. Az átlagos havi összegek lesznek igazán érdekesek, illetve, hogy egy ilyen (alacsony besorolású) élet milyen perspektívákkal kecsegtethet.

A napi fogyasztásoknak 4 fő kategóriája volt: 1. étel, ami kell, 2. létszükséglet, amit nem lehet megenni (rezsi, telefon, tisztítószerek, rokonlátogatási utazás, ajándékozás, gyógyszerek, házkörüli javítás stb, és 3 db kényelmi eszköz - luxus - és az a bizonyos 1 db hobbi újra, amire még ki fogok térni), 3. "borcsoki": étel, ami nem kell (vagyis a bulizás, illetve nassolás), és 4. a leggyalázatosabb kategória: amire nincs szükségem (öltözködés, bizsu, CD, jógaóra, taxi, kézkrém, mozi, koncert, fodrász stb), hiszen ezek adottak, illetve életben maradok nélkülük, sőt, a komfortérzetemet sem befolyásolják annyira, mintha mondjuk az imádott hobbimról kellene lemondani... vagy a tele hasról.

Átlagosan havi 103,000 ft-ot keresek (nettó, minden az), ami azt jelenti, hogy valamivel kevesebbet, de vannak ilyen-olyan jutalákos hónapok. Jó hír az évre, hogy ezen felül havi BKV bérlet is jár, ezt tehát nem számolom (2009-ben még szorgalmasan vásárolgattam). Az 1. kategória, vagyis a táplálkozás 20,500 Ft-ot emészt fel, a 2. kategória (rezsiék) összesen havi 87,000-t jelent, többnyire 89 ezernél jár, de a július - vélhetően a villany-gáz miatt - 60,417 forinttal szépíti az év végét: 108,981 a decemberi költekezés vége, ebben benne van a 21,000 forintnyi karácsonyi ajándékozás (család, legjobb barátok, klub) és a holnap esti szilveszterezés: erre nagyvonalúan 5000 ft-ot különítettem el.

A fent említett "3 kényelmi luxus" havi 10 ezret igényel, és a következők: gyógyszer a bőrbajomra, kontaktlencse (enélkül nem tudnék olyat sportolni), és kábel-internet, ami betölti az üres lakást... A nevezett hobbi egy sport, és valóban nem megy szemüveggel. 8 éve hordom a lencsét, sokat javított az életminőségemen, csakúgy, mint a bőrgyógyszer, és a világháló. Ez átlagosan szintén 10 ezer ft havonta, összesen 20: éves szinten tehát 240,000. Ez lenne az az összeg, ami lefaragható, ha valami óriási anyagi kár ér, és mindent be kell vetnem. Ha ezt kivonjuk a rezsi kategóriából, kijön egy éves "létminimum": 560,000, ez havi 46,600. Nem is rossz, mi...?

A 3. és 4. kategóriát egyben számoltam, a végeredmény havi átlagban 37,300 ft, amiből durván havi 6000 az alkoholfogyasztás... mentségemre legyen mondva, hogy meghatározó része minőségi bor, ami kis mennyiségben orvosság. Ezeket összeadogatva kijön havi 125,000 forint, ami 103-as keresetemhez mérve mínusz 22,000 minden hónapban. Mi a titok? Mellékállás!

Van 3 féle másodállásom, nem fix egyik sem, utána kell járogatnom, megteremtenem, szabadidőmet-pihenésemet keményen beáldoznom. Többnyire adózott, de nincs nagy összegről szó: egész évben 294,235 ft jövedelemkiegészítést gyűjtöttem vele, ami havonta 24,500-nyi pluszt jelent, tehát marad havi 3000 forintom megtakarításnak. Mik ezek a pluszmunkák? Koncertszervezés, hoszteszkedés és kérdőívezés (kicsit torzítottam, nem kívánom magam kiadni). Koncertszervezésből 165,500-at hasítottam 2010-ben, hoszteszként idén csak 15,500-at, a kérdőívezés kifizetődőbb volt, 108 ezer (plusz talált pénz: 2x2000 volt belőle idén, és egy lottó kettes: 1235 ft). [Fotó: ebbe írtam minden nap, tetején: papírokra összegeztem a hónapot, alsó papír: az egész év.]

Van még egy titkom, ami szép is, kényszerű is, szükséges is. Szüleim mindmáig nem szoktak le a zsebpénzezésről (amit amúgy rendszerint hangosan visszautasítok, de végül elfogadom - kérni viszont sosem kérek, ez nálam parancs), névnap-szülinap során is ajándék helyett bankjegyet adnak. Az összeg számszerűsítését diszkréten megtartanám magamnak, a lényeg, hogy a nagy matekozás végére ez mind egyben megtalálható volt a folyószámlámon lekötve... "Nyugdíjalap", hogy aktuálpolitizáljak is egyet. Ez az a pénz, amit el tudok tenni...

Milyen következtetéseket lehet levonni?

- Ilyen fizetés mellett, egyedül, önellátóként nem érdemes megtakarítani (nem is lehet). Ezek az emberek (akik közt társadalmilag jelenleg én is időzöm), a mának élnek, olcsó, rossz minőségű ételeket és holmikat vesznek, nem járnak kultúrális eseményekre, nem költenek könyvekre, lógnak a bkv-n, úgy keresnek kikapcsolódást, ahogy tudnak. Ha házasságban élnek, és társuk jövedelme magasabb, jobb szinvonalon lehetnek, de ha gyerek is van, mégiscsak vissza kell venni. Inkább a váltás a megoldás, de az most félelmetesen bizonytalan. Tervezem amúgy: megdolgoznék a napi 8-9 órámban - egy kicsit több havi fixért.

- Addig kell csak (és addig kifejezetten fontos is) megtakarítani valamit, amíg össze nem jön egy ráncokat valamelyest kisimító ősszeg. "Ha majd baj lesz". Ha mondjuk megszűnik a munkahelyem, vagy ha leszakad a plafon, leáll a hűtő, kettétörik a bejárati ajtó... Hogy egy brit klasszikust idázzek: "Ne ess pánikba". Nekem erre már összejött. Kitűztem egy célt, aminél leállok. Nem lettem milliomos, de egy szűk évig kihúzhatom, ha állástalanná válnék.

- Egyedül lehet, hogy mégis nehezebb, de nem számolok utána. Egyedül élek, én választottam ezt a lehetőséget, jól érzem magam a bőrömben. Hogy miért, az egy másik történet.

2011-ben már nem vezetem a kiadásokat. Egy év elég volt, tisztábban látok, tudok viszonyítani, elhelyezni magam és a magam által megtermelt értéket. 12 hónap alatt hozzászoktam (elsajátítottam) a mértékkel való költekezést, a vagyonom szemmel tartását, az előrelátást, ez segít a jövőben is megtartani a hasznos szokásokat.

Nem dőzsöltem, de nem is éheztem, nincs káros szenvedélyem, de van több értelmes hobbim. Vigyázok az értékeimre (még a cipősarokra is, mint a nyomorult csinovnyik: most voltam egyetlen csizmámat sarkaltatni, 10! éves téli cipőm bőrét fényezni), nem hagyom a környezetemet (és magamat) lepukkanni, szabadon választott forrásból értesülök a világ dolgairól, talajtalan értelmiségiként hódolok a kultúrárnak, adok az egészségre, kényelemre, szórakozom, nem hanyagolom a rokonaimat, barátaimat... és dolgozom. Napi átlagban 9 órát, júniusban a 30-ból 2 szabadnapom volt, mert hétvégén is pénzt kerestem. A munka nemesít! Így igaz.

Végső tanulság: háborogni csak akkor illik, ha nem tettünk meg mindent a hiba elhárításáért. 2011 nagy kihívása a továbblépés lesz.

Ha netán valaki végzett magán hasonló kutatást, kérem, ossza meg  velem kommentben, vagy e-mailt írva! Szívesen közzétenném kivonatosan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.