Merész gondolat egy ennyire ősi, bevált, a gasztronómiával minimum egyidős ínyencségről írni, ami hol éppen jó sütésre, máshol aranyárban mérik, szeretik, nem zseretik - de egy biztos: ne vondmeg magadtól azt, ami jó, márpedig az olívaolaj, ha jól választod ki, nagyon jó. Folyékony arany.

A saját rajongásom sarkallt a körülírásra, és 2 általam rendszeres felhasználási területet is kiböknék, egyperces receptek alapján. A történelem ki is merülne annyiban, ami már fent elhangzott, a mediterrán európája használta sütni, kenni, ízesíteni (világítani tudtommal nem). Az arabok szezámolajat használnak (velem nehezen lehez pirított szezámmagos péksüteményeket megetetni, nem szeretem), mink szotyolaolajat errefelé, van, hogy repcét. De a híres, egészséges-és-finom "mediterrán" konyha olívát, abból is több félét. Itt elég két nagy csoportját megemlítenem, mégpedig van extra szűz (extra virgine) - ez azt jelenti, hogy az első sajtolásból teszik félre, amit a második és sokadik is követ, de az már nem lesz olyan sötét, zamatos és emiatt értékes, ehhez a szűz jelzőt nem teszik hozzá. Viszont ez olcsóbb is, kiválóan fel lehet haszálni a serpenyős sütéshez, amihez a szűz levésbé alkalmas, hiszen képes a nagy hő hatására megkeseredni.

Az olasz olajak a legelterjettebbek nálunk (van még spanyol és görög is), nincs is velük baj, csak a boltok polcaira a közepes minőség kerül, hiszen a paprikagoulasch sertéspörkölt magyarembernek az bőven elég, hát még ha meg is tudja fizetni. Viszont van egy bolt a Király utcában, a D*lce (agyon flashelt weboldaluk), ahol mélyen a zsebünkbe nyúlva olyan nedűt kapunk, amit kispohárból is ihatunk közvetlen. Én egy jóbarátomtól kaptam egy fehér csatosüvegűt (C*lvi, a kép nem őszinte, mert zavarosnak zavaros volt, de zöld, nem sárga), úgy kellet lefogni, hogy "kárba nem vesszen" a számban. Akkoriban szoktam hozzá a divatos mozarella és kevésbé divatos feta kombinációkhoz, amitől feljött rám 3 kiló (52-ről 55 lettem), mert ezeknek a huncut friss fehér sajtoknak ugyanúgy 40-45%-nyi zsírtartalmuk van, mint az erősebb szagú, érettebb finomságoknak.

Apropó, fehér sajt. Az indiai paneer is ide tartozik, ezt kis szerencsével házilag is elkészíthetjük kb egy óra alatt. Jó (mit jó, kiváló) tulajdonságaihoz tartozik, hogy lehet serpenyőben sütni, egészben marad, mint egy húsdarab. Piacon vegyünk 2-3 liter zsíros, friss tehéntejet (a bolti 3,5% kevés ehhez), forraljuk fel, hátha még nem tették meg, öntsünk bele kispohárnyi citromlevet, és főzzük egészen addig, amíg az átlátszó savó ki nem higul a tetejére. Ekkor szűrjük le egy vászonban, a tejfehérje szépen ott marad, csöpögtessük úgy egy órát, és kész a mű. Száraz lesz, nem túl ízletes, de ez a tofunál milliószor jobb a hús helyettesítésére (amenyiben laktovega). Paradicsomos-hagymás-fűszeres szószokban pácolva egy hirtelen serpenyőétel, nem fogunk tudni róla lemondani. A mozarella és a feta nem tudom, hogyan készül, de hasonlóan rövid idő alatt (a mozarella szerintem fől egy kicsit), az előbbi tökéletesen ízmentes, az utóbbi sós, mert azzal készül, és fanyar enyhén. És mennyei.

A márkás, extra szűz olajak között is van különbség. Az egyik legmegbízhatóbb volt számomra az Ol*talia (kép), egészen addig, amíg a Király utcai nosztalgia Cs*mege boltban sikerült vásárolnom egy avas példányt, illetve a csatosüveges megkóstolásáig. Az ugyanis hamar elfogyott, ez pedig a nyomába sem ér. Keserű, ami talán annak tudható be, hogy a készítésnél a magját is beledarálták. És világosabb is, nem olyan méregzöld. Mert a minőséget a szín is mutathatja, sajnos az üvegek maguk is zöldek, nekem szerencsém volt a fehérrel. A zöld a hidegen sajtolt.

Na jöjjön a felhasználási terület á Karnamantra: az eredeti mozarella saláta. Hozzávalók: kerben rendesen beérett, mézédes paradicsom (most ettem a szüleimnél, kicsordult a könnyem, hogy ilyen is van, a boltiakat féléretten szedik, ami 1 napra rá szépen bepirosodik, kipróbáltuk - a miénk csak amolyan sápadt sárgáspiros, de az íze, kérem...), egész mozarella (nem az az apró, és nem light, mert az eheteten, na annak van íze, de rossz, és nem "pizza" szeletelt, mert az romlott maradékból van ömlesztve és túlfűszerezve), capribogyó (bizonyám), egész bors, friss, piros bazsalikomlevél (zöldségeseknél szokott lenni), szárított, morzsolt oregano. Só, citrom, olajbogyó nem kell. A paradicsomot karikákra vágom, éles késsel, hogy ne folyjon szét, és körberakom egy lapos tányéron. A fetát lecsöpögtetem, szeletekre vágom, most jól jön, hogy így érdes lesz a felülete, mert megtapad rajta az olaj és a fűszer, és középen szétteregetem. Ráöntök valami jó minőségű szűz olívaolajat (nem sajnálom...), rászórok capribogyót, frissan őrlök borsot, bőségesen szórok oreganót, ez hozza ki majd az ízért, és koronaként ráhelyezek sok szép sötétbordó bazsalikomlevelet, amit majd nem átallok megenni. Nagyon jó étvágyat. Én ki szoktam inni a végén megmaradt olajat, amiben jelen van a sajt leve, a fűszerek és egy kis paradicsomlé is.

Egy egyszerűbb, ám annál ízletesebb variáció a fetapas (saját elnevezés), melyhez hasonlót a Két Sz*r*csen étteremben a 'Tapas' (falatkák) előételeknél kínálnak. Kell hozzá feta (vagy más, görögös fantázianevű, krémfehér lágy sajt), oregano, egész bors, rózsabors. A fetát alaktalan darabokra szedve egy kis tálkába teszem (tenyérnyi tál elég, az alján egyenletesen tudjon terülni az olaj, ne legyen 2-3 centinél mélyebb, de annyi kell), nyakonöntöm az olajjal, kis borsot török rá, körbehintem rózsaborssal, oreganóval (azt sem sajnálom), pár percre beteszem a hűtőbe összeérni, majd beleállítok egy apró villát, és örülök az életnek. A görög salátát mindenki ismeri, plusz uborka és olajbogyó, kis citromlé, esetleg apró sós hal. Lehet a sajtokat variálni is, serpenyőben paradicsomot 20 mp-re megfuttatok, sajtot morzsolok rá, vagy a mozarellát is futtatok, nyakonöntöm hideg olajjal a végén, fűszerek... esetleg cukkini, csirkemell, fokhagyma, majoranna, hogy gazdagabb legyen. Mindezekhez pedig valami jóféle barnakenyér, vagy spenótos, roppanósra főzött tészta, és 12 fokra behűtött gyümölcsös nyári bor (az irsai olivért még mindig ajánlom), kerti szőlő, napmeleg barack...

...nem folytatom, inkább együnk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.