Néha meglátogatom a logot, kifejezetten a tinnituszos kommentek miatt (Tinnitusom története), hogy segíthessek sorstársaimon. Hát, szörnyen lehangoló az utolsó 6-7 bejegyzésem, szégyellem magam miattuk. Depresszió-közeli állapotban voltam, de már kb. 3 éve rendben vagyok. Új munka, új évtized, új célok, új szemléletek... új élet.

A korábbi, úgy értem, legkorábbi bejegyzéseket felidézve már nem vagyok "ezoterikus", nem hordok ékszert, csak vicces fülbevalókat, azt a köves ezüstgyűrűt összetörtem, amikor rácsapódott a kezemre egy ajtó. Akkor vettem le mindent, mert mind a 4 végtagomon volt 1-1 ezüstkarika, de a lábamon levők a futásban is zavartak, mert azóta futok is (nem sokat, 100 km-en már túl vagyok idén). Megtanultam rendesen főzni (2012. május 1. óta szemi-vegetáriánus vagyok, pontosabban nem eszem emlősállatot), pénzem nem lett több, de ellavírozok. Elfoglaltabb vagyok, megfontoltabb, sűrű szabályok közé téve mindennapjaimat. Egy kicsit már öregszem is (40+), a csökkenő energiát kárpótolja a növekvő tapasztalat.

Bár szerintem nem igaz, de talán funkcionális alkoholista is voltam, de mivel nem túl felnőttes, jobbnak láttam abbahagyni. Elvesztettem egy közeli családtagot, voltam szerelmes egy távoli emberbe, vallást váltottam, színeket, ruhákat, vegyszereket, életcélt. Ugyanúgy maradtam felfedező (Artemis), csak már nem a buli, inkább az egyre jobban megismert, ezért egyre kevésbé "bulis" élet felfedezése hajt. Maradtam otthonülő is (Hesztia), a kontroll felfrissít, megnyugtat, így hagyok magamra időt. Lány is maradtam (Perszephoné), aki még nem szállt le az alvilágba, vagy lehet, hogy mégis? Mindenesetre egyedülállóként erősnek és tisztának érzem magam, haladok a kitűzött cél felé: hogy jobb ember legyek, amilyen vagyok (Popper Péter). Ezt pedig nem lehet lehangoltan, arrogánsan, vagy halálvággyal. Nekem nem megy.

Van bejegyzés, amit már sok éve a piszkozatból is töröltem, beleolvasott szeretett nővérem, amivel megbántottam - ezt nem bocsájtom meg magamnak (vagyis de, csak nem felejtem el). A többi önsajnálkozó posztot is törölhetném, vagy legalább deaktiválhatnám, de inkább meghagyom lenyomatnak, figyelmeztetésnek vagy érdekességnek. Még az is lehet, hogy segítettek "kimászni". Kérlek, ne olvassatok bele inkább... Árthat. Komolyan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.