Legelső bejegyzésemben említettem doki2-t (akit 1 hónapja láttam is a tv-ben okoskodni, nem semmi csaj), javasolt nekem az állóvizemből egy sürgős kimozdulást (különben tönkremegyek), amihez egy féldrágakövet, amazonitot ajánlott ezüstbe foglalva (még jó, hogy nem aranyba...), hogy a kavics hátulja a bőrömhöz érjen. Merthogy én rögzítettem a feladatot, mely éppen a feladatságával már cselekvésre is késztetett, és mi sem kell több egy szürke verébnek, mint "ajánlottan" hordani egy egyedi ékszert (mégcsak nem is bizsut). Remek placebó, ugye?

Találtam a neten néhány ásványboltot, az Arany János utca környékén (a Duna felé) egy udvarban vettem meg a követ (fémgyűrűvel együtt, ragasztva) 300 komoly forintért. De előtte kerestem a Duna Plázában is, ahol egy nagyon kedves hölgy megadta egy olyan ötvösnek a számát, aki készített már hasonló foglalást, és nem csak arannyal foglalkozik (ez volt a másik problémám, míg meg nem találtam a követ: ezüstöt nem vállalt senki).

Elmentem az úrhoz (Királyi Pál u. - körút sarkánál), széllelbélelt figurának tűnt (mint később kideült, e képességét mintegy alábecsültem). Odaadtam a kövecskét, rajzoltam egy hevenyészett vázlatot, ja persze, tudja, igen, blablablakor kész lesz 4000-ért (2 hét). Ezután vagy 5 hónapot vártam, és kb 15-ször telefonáltam vagy sétáltam arra, hogy mikor vehetem már kézbe a holmit. Nemegyszer másnapra esküdte meg, és ez volt kb félidőnél. Egyszer aztán - miután ismét csalódottan léptem ki az ajtón - visszafordultam, és közöltem, hogy tudja, mit, inkább tartsa meg. Mit képzel magáról, a kisebb feladatok mindig a sor végén maradnak, hányszor ígérgetett, stbstb. Mit ád a nagy ötvös isten: 2 nap múlva szól a telefonom, hogy mehetek érte. Sőt, felajánlotta, hogy ingyen elvihetem. Én beértem félárral, 2000-ért lett egy különös ezüstgyűrűm.

Mert, mint fent írtam, hogy a kő a bőrömhöz ér, ami számomra nem furcsa, indiaiak közt forogva sok ilyennel találkozom, ott hatalmas ipar társul az "asztrológiai ékszerészethez", 1-1 aranyba, fehéraranyba, platinába speciálisan belefoglalt értékes drágakő százezrekre rúghat - úgy, hogy ott jóval szerényebb a havi átlagfizetés. Na persze, nem is a köznapi hinduk élnek a szerencse és áldás lehetőségével. Lefotóztam (agyontömörítettem a sok mentéssel, variálással), valamennyire látszik is a kő elhelyezkedése.

Érdekes módon már többen megdícsérték, pedig én eléggé iparinak találom, elnagyoltnak. Díszesebbre vágytam, vagy legalább lecsiszolva, "áramvonalasítva". Elkapkodta, na. Jobb kezem középső ujján van, itt kényelmes. Tehetném máshova is, nyilván beleképzelném a változást:) De itt a lényeg talán a "szimbólumon" van magán, hogy eszembe jusson minden nap a változni, váltani akarás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.