Az vagy, amit megeszel
Címkék: egészség vega bio tartósítás természetes öko tisztítókúra e számok adalékok
2009.06.26. 16:00
A beígért pszichológiai arche-utazás előtt hadd írjam le, ami a fejemben kavarog az egészséges táplálkozásról. Nem lesz teljes a kép, és következetes sem, ez az, ami rámragadt odafigyelés nélkül.
Közérzetünk, gyermekeink és szüleink egészsége, és egyáltalán nem utolsósorban a környezetünk érdekében, ami ötödik sebességbe kapcsolva pusztul és szennyeződik, egyre inkább érdemes odafigyelnünk arra, hogy mit, honnan, és mikor eszünk. Széleskörű bányásznivalót ígér a Tudatos Vásárló weboldal, ahonnan engem most elsősorban az EU-ban bevezetett E-számokkal jelölt olvasnivaló érdekelt, közben találtam kapcsolódó cikket a divatossá vált bio táplálékról is, ami felsorolja az általuk engedélyezett és felhasznált adalékanyagokat (Adalékok a bioélelmiszerekben). A bio nem rossz kezdeményezés, elsősorban a kémiai vegyszerek távoltartására összpontosít, vagyis nem műtrágyáz, nem permetez, ami többek között lehetővé teszi, hogy a kártevők is jóllaknak (de azért van olyan permetszer, ami hamar lebomlik), illetve a terméket natúr formában igyekszik megőrizni, emiatt esetleg romlandóbb, vagy ízetlenebb a függővé vált nyelvünknek - és mindemiatt drágább.
Már említettem egy új-zélandi dokumentumfilmet az E-számokról és hatásukról, mert ott engedélyezettek az olyan, Ausztráliában rég betiltott adalékok, melyeket károsnak mutattak ki. Ami a filmben érdekesnek bizonyult, azok a gyerekek érzékenyebb idegrendszeri reakcióinak vizsgálata, melyet elválasztott csoportokban végeztek: egyiknek főleg mesterséges és feldúsított ételeket adtak, a másiknak ezektől menteseket. A gyerekek rövid idő elmúltával figyelemzavarosak, kezelhetetlenek, vagy éppen felfájósok lettek. Megkérték őket, rajzolják le magukat az ebéd előtt, majd utána, a különbség feltűnő volt. Az ízlelőbimbók függővé válását úgy bizonyították, hogy egy teljesen "mű" narancslét, mellette egy frissen facsartat tettek kisgyerekek elé, melyik ízlik jobban, az eredmény szomorú volt. A mesterséges színezékek köztudottan károsak, de a natúr ételek sápadtak, főleg a nagyipariak - a gyerekeknek a 3 féle színű kitett italok közül a pirosat többnyire málnának, a kéket áfonyának, a fehéret citromnak nevezték, pedig mindegyik sima limonádé volt. Egy tizenéves, cukorbeteg fiú pánikrohamait, fejfájását a neten talált figyelmeztetést követően "kezelte" azzal, hogy a mesterséges édesítőszereket elhagyta, és inkább nem evett édeset, vagy csak gyümölcsöt. Eredmény: pár hét múlva tünetmentes lett.
Egy családot is bevontak a műsor készítésébe egy 3 és egy 8 éves fiúgyerekkel, kamrájukat, hűtőszekrényüket ki kellett üríteni E-számok tekintetében. Lekvár, szósz, főzőtejszín, gyümölcsjoghurt, leveskocka, csoki, jégkrém, előrecsomagolt pékáru, fantáziasaláták, ketchup, chips, spagettiszósz, gyorspizza, minden ment a kukába. Anyuka azontúl a szupermarketek egyáltalán-nem-kész ételinél vásárolt, otthon főzte meg, amit tudott, a többiről pedig kis akaraterővel lemondtak. Persze nem kellett mindenről, mert példaként bemutattak két chipset ugyanattól a gyártótól: az egyikben krumpli, só, olaj és anti-oxidáns volt, a másik huszonvalahány féle adalék-anyagot tartalmazott a színezéktől az ízfokozón át (nátrium-glutamát) a tartósítószerig. Állítólag ugyanannyiba kerül, akkor mégis miért nem a jóságosat vesszük? Az említett íz-függőség miatt. Nálunk sajnos nincs ilyen választási lehetőség, vagy csak elvétve, és akkor akár a háromszorosába is belekerül, mert - ausztrál import. A család nagygyereke két hét alatt úgy "lenyugodott", hogy az apuka megvádolta a feleségét, nyugtatóval eteti. Fegyelemzavar kipipálva, nálunk, felnőtteknél ez lenne az elfojtott agresszió.
Egy bekezdést szentelek a nátrium-glutamátnak is, ami a "kínaiétterem-szindrómaként" is ismernek, magamon sosem fedeztem fel a tüneteit, de vannak, akik érzékenyek rá, akár mások lisztre. Ezt vevőbarát csomagolások békésen hangzó ízfokozónak szoktak feltüntetni. Mesterséges formája elég régóta ismeretes (részletesen: terebess.hu), a nagyüzemi állattartás étrendjében is szerepel, mert erős éhségérzet marad utána, tehát az állat eszik, mint a gép. Jó sok víz is kell hozzá, mert ez egy sófajta, a keserűsó, tehát elvonja a vizet a szervezetből. Ez a keserűsó, vagyis az umami helyettesíti távol-keleten magát a sót, a tengeri alga tartalmazza nagy mennyiségben, de ennél a fogyasztása nem veszélyes, mert olyan szerkezetben található meg benne a vegyület. Ötödik ízként is ismeretes, mert ellenállhatatlan és besorolhatatlan: természetes formájában a közvetlen napon termesztett paradicsomban, vörösborban, parmezánban található, hogy csak néhányat említsek. Ez az alga kapható ázsia-boltokban (Nagycsarnok pinceszintjén pl), nem olcsó, de egy nagy zacskó kitart, levesekbe vegeta helyett (vagy sózatlan biovegeta kiegészítésekénz) főzhetjük. Japánban minden étel azza indul, hogy kifőzik az algát, és a levét felhasználják (gyorsrecepteknél ilyesmi a húsalaplé).
Betegséget okoznak az élelmiszeradalékok? Bár a link kommentjeiből is kitűnik, hogy a címre nem azt a választ kapjuk, mint amire számítunk, de ez nem von le a gyűjtemény ezirányú értékéből. És mindazonáltal megnyugtató, hogy nincs vész. Persze az e-szamok.hu rövid áttekintésében kicsit szigorúbbak, ott sincs szó "az étel méreg" apokalipszisról, tehát semmi kedvencről, vendégségről, kénylemes utazásról nem kell lemondani, csak 2-3 hetes tavaszi-nyári májkímélő kúra alatt, illetve azután is mindent ilyesmit mértékkel, teszem azt, inkább magunk csináljunk piaci friss májból májkrémet, akár le is fagyaszthatjuk (tömörebben itt). Vagy valódi toros vastagkolbászt szeleteljünk vákuumfóliázott, vizezett, drága selyemsonkák helyett. A húsleves pedig szárnyból, nyakból és aprólékból finomabb, mint a leveskocka, igaz, nem gyorsabb. Majd 20-30 év múlva meglátjuk, megérte-e sietni. A Kn*rr, M*ggi és egyéb zacskós, üveges önteteket sürgősen felejtsük el. Nem ettől lesz jó háziasszony valaki, és aki ezzel eteti a gyerekeit, tegyen félre pénzt a gyógykezelésekre is.
És jól jegyezzük meg, a friss hús nem áll el. A tartósított húsokban "maradt" állati fehérje mennyisége nem éri meg, amivel együtt le kell nyelnünk. A hűtőszekrény 50 éve terjedt el (mondjuk előtte volt jégszekrény), ennek a mélyfagyasztójában hónapokig meg tudjuk állítani az időt, de mi volt azelőtt? Italokat alkohollal tartósítottak (később szénsavval, mert a sima víz sem áll el 1 hétnél tovább), zöldséget savanyítással légmentes dunsztos üvegekben (E-300, aszkorbinsav - vagyis C-vitamin), olajjal vagy szárítással (búza, lencse, borsó, bab, tészták), vagy állandó hőfokú hideggel a tartósabbakat (krumpli, tök, káposzta, gyökerek, hagymák, alma a pincében), gyümölcsöt cukorral és főzéssel (befőttek légmentesen) illetve szárítással. Húsnál minden vidéken más és más alakult ki, Ázsiában (Indiát kivéve, mert ők vegák) szárítással, errefelé füstöléssel és sóval, északabbra savanyítással is, és rothasztással (állítólag iszonyú szaga van). És nem maradhat modern világunkból ki a hőkezelés, pasztörizálás, és a konzerv, ami ugyan nem állítható elő házilag, de elég beledobálni a főtt zöldeket egy kis sózott vagy gyümölcsöket cukrozott lével.
Amit ezekkel nem tudunk eltárolni, hagyjuk a fenébe. Együk, amit az idény ad. Hindu ismerőseimmel szoktam beszélgetni arról, hogy miért eszünk mi húst: itt, a hidegben minden egyszer terem egy évben (ott 3-4-szer is), és az étkezési kultúra az évezredek során természetessé tette, hogy az állat négy (vagy két) lábon járó tartós élelmiszer. Ugyanez vonatkozik a sivatagi kultúrákra is. Ilyenkor mindig megnyugodtak, hogy hát ez van, a kriszcsanok húsevők. Visszatérve az idényre, télen paradicsom, borsó, szőlő...? Nyilván jó kis vitaminforrás és vonzó csemege, de ezek általában mediterrán (afrikai is, vagy dél-amerikai) "gyárakból" kerülnek ki, és/vagy több négyzetkilométeres fólisátrakban nőlnek, mint a gép, a közvetlen napfény hiányával és a méret alatt megbújó piciny tápérték, elégtelen jellemző vitamin és ásványianyag-forrással.
Az üveges, paradicsomos spagettiszószokról (pl U*cle B*n's, B*rilla stb) is láttam egy filmet, ami úgy működik, hogy elutaznak Dél-Itáliába speciális farmokra, leszedik a természetes környezetben nevelkedett, vagyis kevés vízzel, tűző napon szikkadt apró, gyér paradicsomot (na, aaaaz paradicsom), laboratóriumokban ízekre szedik, kémiailag leképezik az ízét, mesterségesen előállítják, amivel majdan felturbózzák a felfújt, műfényen tenyésztett, papírízű, zöldségalakú tartalmát az üvegnek. Nem hangzik jól, ugye...?
Az angol ökogazgaságról szóló dokumentum filmeket is élvezettel nézem, ők vezetnek a tudatos lokális termesztésben, ami nagy terhet vesz le a környezetről, hiszen amit nem kell féléretten leszedni, csomagolni, ezer kilométerekről odaszállítani, az annyival jobb. A szervezetnek is jobban esik, ha idényételt eszik, ez lenne a normális. Azt hiszem makro vegánnak hívják azokat, akik csak a közvetlen környezetükre jellemző, és ott tenyésztett, megtermett ételt eszik, ez persze azért már túlzás. Az angolok odáig elmentek egy kutatóközpontjukban, hogy ne kelljen szállítani semmit, vagyis helyben készül a mosópor, sampon, szappan (az valamilyen alga volt, ha jól emlékszem), bútorok, építőanyagok, papír stb. Lehet egyébként kiválóan helyettesíteni a tisztítószereket: szódabikarbóna, ecet, citromlé, természetes szappan, hajolaj stb. Az angol kutatók állítása szerint erre néhány évtizeden belül nagy szükségünk lesz, annyira lerobban a környezet. Amitől még égnek áll a hajam, az a palackozot víz, rengeteg műanyag, minek? Nem beszélve arról, ha valami sokkal pocsékabb lé a tartalma, mint kóla, vagy pár százalékos gyümölcsital. Ha valaki fél a kiváló csapvizünk klórtartalmától, vegyen 5 ezerért víztisztítót, akkora, mint egy forraló, onnan öntögetheti. Én sokat teázom, mindenkinek ajánlom.
A poszt címe egyébként indiai mondás, ott a vegetarianizmus legfőbb oka az erőszak-mentesség, az élet védelme, ezért a nagyon hithűek tojást sem esznek, mert az madár, nagyon kicsiben. Bioenergetikus barátném azért vega, mert amikor megölnek egy állatot, azt az állat megérzi, és a félelme átitatja a testét, a zsigerek elengednek (ezért véreztetnek és mosnak át a kóser konyhán), és ezt az "agressziót" az ember szépen megeszi. Nos, nekem ez nem elég, hogy lemondjak például anyu almás-fehérboros tejszínes-gombás egészcsirkéjéről, vagy egy jó schwartli kolbászról, vagy a karácsonyi mandulás pontyról, de tiszteletben tartom, hogy ez is egy elmélet, és végülis környezetkímélő (a marhák nagyüzemi etetése több termőterületet kíván, mintha helyette az ember magának termesztene valamit). Másrészről én vakon hiszem, hogy a gumós zápfogunk megköveteli, hogy állati fehérjével is tömjük magunkat, egy orvos szerint a nőknek kifejezetten fontos, már nem emlékszem, hogy miért.
Indiát Kínával "karöltve" ezúton meg is ostoroznám, hiszen ellenőriz(het)etlen gigászi gazdaságokból kerülnek az EU-ba olyan zöldségek, pl fokhagymák (aminek teljesen simára van vágva a gyökere), magok, kesudiók, ezek-azok, amivel még nehézfém-mérgezést is összeszedhetünk, mert amivel öntözik (gyárak tisztítatlanul szennyezik a folyókat, sárgás, habos, esetenként ragacsos vizet kénytelen használni a környék), és amilyen talajban nől (elképesztő tartalmú műtrágyák), nem volna szabad engedélyezni az emberi fogyasztást. Olcsóbb is valami miatt (képzeljük el, még a hosszú szállíttásal is olcsóbb...), így nagy a piaca nálunk, Európában, ahol kimutatták, hogy az élelmiszer egyharmadát dobjuk ki rendszeresen. Nem ellentmondásos?
Érdemes gondolni még a gazdaságunkra is, az ország határain belül termelt javakat fogyasztani, vagy legalább olyat, ami itteni gyárban készül. Lehet, hogy drágább a kínainál vagy a spanyolnál, brazilnál, de munkát ad, termő földeket, és környezetkímélő. Nem esett szó az antibiotikummal és hormonnal kezelt állatokról, amit őutánuk mi is megeszünk velük együtt, utána pedig kivizelünk a csatornába, ahol nem biztos, hogy az ülepítőrendszrek meg tudják akadályozni, hogy kikerüljön a folyókba, vizekbe, és géppel vagy eső formájában megöntözik az európai növényeinket is az európai talajunkon. Ne feledjünk, mindez csak az elmúlt pár évtized találmánya, és ugyan elkezdtek jópármindent betiltani, helyettesíteni, jóvátenni, divatba hozták a bio és ökogazdaságokat, de a böjtje még hátravan.
Mit (t)együnk hát? Mindenkinek azt, ami a lelkének is jólesik. Nem kell azonnal ortorexia nervosába "rándulni", hogy agyára menjünk mindenkinek, jöhet cukros étel (nádcukor jobb, mint a répa, de az édesítőszereknél bármi jobb, a méz is), zsíros-olajos (endorfintermelő hatású, mértékkel nagyon is fontos), hús (inkább szárnyas, de mindeképpen friss, illetve felismerhető), és ha felfedezünk valamilyen nem károsnak ítélt E-számot a zacskón (pl tegnap vettem egy kekszet: E-500, térfogatnövelő nátrium-hidrogén-karbonát - vagyis a szódabikarbóna), attól még jóízűen megehetjük. Képzeljük azt, hogy a verseny végén mi állunk majd nyerésre, amikor fizikumunk, közérzetünk, elménk jobb (természetesebb...) mutatókat produkál, illetve a népbetegségeket majd az újságok statisztikai rovatából ismerjük csak.
(Következik - a Bennünk élő istennők után - a nővérem túrófánkja, első sikeres, az éknél kicsit bonyolultabb, kulináris produkcióm.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
miriamele · http://epreskert.blog.hu 2011.06.06. 13:13:56
ez nagy dolog, mert a férjem mindenbe D*likátot rakott, csak úgy volt íze a dolgoknak.
Elmúlt, nincs tovább!!!!!!!!!!!!